MMM - 2013. - 4. évf. 8. szám

Bonsai

Élő szobrok zöld növényből

A bonsai művészete

A bonsai szó eredetileg a „fa tálban” japán szóösszetételből alakult ki. Egy összefoglaló név, elvileg bármilyen, tálba ültetett növényből formálható bonsai. A bonsaifa nevelése egyfelől művészet, amely sokévi elmélyülést és gyakorlatot igényel. Ugyanakkor, ha nem is művészi szinten, de bárki megtanulhatja, és élvezheti az eredményét.

A bonsai nevelés alapja a szakma művelői szerint minél szorosabb összhangra törekedni a természettel, megérteni annak törvényszerűségeit, sajátosságait. Története vallási hagyományokhoz kapcsolódik, az ókori kínaiak szerint ugyanis az edénybe ültetett növény egy zöld lépcsőt szimbolizál, amely az égbe vezet. A fák és növények ültetését ezért mindig vallási szertartás követte. Ma egészen más okból tartanak az ázsiai emberek bonsait.

– Mivel Japánban és Kínában nagyon nagy a népsűrűség, és nincs terük az embereknek, ezért, hogy a természetet közel hozzák magukhoz, miniatűr fát nevelnek. A természet közelségének igénye és a helyhiány ötvözéséből alakult ki tehát ez a kultúra, művészet – mondja Fehér Imre, a Bonsai Hungary vezetője-tulajdonosa, aki tíz éve foglalkozik a növények nevelésével, kialakításával, s immár művészi szintre fejlesztette azt.

A bonsaiok esszenciái a természet minden szépségének, változékonyságának, az időnek, a kornak. Egy jól kialakított bonsai a fa minden tulajdonságát magán hordozza. Tulajdonképpen ehhez speciális fafajtákra nincs is szükség. Elvileg bármilyen fából kialakítható bonsai megfelelő ültetéssel, neveléssel, formázással. A legalkalmasabbak a juharok, páfrányok, cédrusok, örökzöldek, fenyőfélék.

Beszerzés

Zen buddhista szerzetesek terjesztették el Japánban a miniatűr növények, fák kultúráját. Európában csak a 20. században jelent meg a bonsai kultusza, Magyarországon az utóbbi 20 évben vált ismerté, s egyre népszerűbbé.

A beszerzésnek több útja lehetséges. Imre a beltéri, kisebb méretű bonsaiokat Hollandián keresztül Japánból és Kínából hozatja Magyarországra. Némileg alakít rajtuk, de ezek kész, formázott növények, melyeket Ázsiában nagyüzemi szinten termesztenek.

Faiskolákból is vásárolható később formálható facsemete, s az ember maga is termesztheti saját bonsai alapját magvetéssel, dugványozással, vagy egyéb szaporítási módszerekkel. Ez utóbbi nagyon időigényes, lassan kapunk kész növényt, akár évek is eltelhetnek, mire egy csemete látványos fa lesz. Vadon, réteken, mezőkön, erdőkben nőtt és átültetett fákból is nyerhető bonsai. Ezek nem miniatűrök, tehát méretükben mindenképpen eltérnek a beltéri típusoktól. Ezeknek a fáknak kialakult törzsük, ágrendszerük és kéregmintázatuk van. Imre mindig nyitott szemmel jár, s ha meglát egy bokrot, egy cserjét, bármit, amit alakíthatónak tart, akkor – ha lehetősége van rá – kiássa, átülteti, gondozza.

– Hasonló munkáról van szó, ha egy kőtömbből alakot, kompozíciót formálunk, mint amikor bonsait nevelünk – mondja Imre.

Átültetés

Természetesen a fa kivétele, átültetése az élő környezetéből kockázatos. Az átültetés késő ősztől kora tavaszig ideális, amikor még nem hoz levelet a fa. Imre kiássa tehát a fát. Minél nagyobb földlabdával vesszük ki, annál nagyobb a megmaradás esélye. Mielőtt elültetné, homorú ágvágóval levágja az ágas-bogas növekményeket.

Szabadföldi bonsaioknál minden esetben fagyálló kerámia javasolt. Az edények nagy része Japánból származik. A legismertebbek az ovális, a kerek és szögletes bonsai edények. A legfontosabb szabály a cserép megválasztásakor, hogy vizuálisan egyensúlyban legyen a fa méreteivel, szélességével, magasságával.

A tál vízelvezető lyukaira Imre műanyag hálót rögzít, hogy a talaj kiszóródását gátolja. A tál aljára vízelvezető réteget rak, erre helyezi rá a növényt egy előre meghatározott helyzetben, ami függ a fa stílusától, az edény alakjától. Az ültetés után eltávolítja azokat a részeket, ágakat, amelyek feleslegesek a tervezett fakompozíció szempontjából. Amikor az egész ágat eltávolítja a törzsről ugyancsak homorú ágvágót használ. Az eltávolított részen sérül a fa, ezért ha az olló síkban vágná le az ágat, megmaradna a helye. A homorú metszlapnak köszönhetően a növényi seb szövetrészei azonban befele növekednek, vagyis elfedik a vágás helyét. A vágás függőleges irányban történik, a sebzési nedv így gyorsabban gyógyítja a fát, mintha harántirányba vágná.

Faragás

Bonsai tartása sokáig a luxus kategóriájú hobbik közé tartozott, hiszen az áruk igen borsos, 10 ezer forinttól több millió forintig terjedhet.

Az idős fa tiszteletet, ősiséget, monumentalitást közvetít. A kor egyfajta tekintélyt parancsol, és ezt az érzetet keltik a bonsai fák is. – Mi felgyorsítjuk a természet folyamatait, azt a több száz évet, ahogyan változik egy fa. A természeti viszonyok jelei, így az eső, a vihar, a szél munkája is megjelenik ezeken a fákon. Ezt elsősorban a faragással érjük el. Amikor átültették a fát és eltávolították a felesleges részeket, az elhalt, sérült részektől is megtisztítják. Eltávolításuk nyomot hagyna a törzsön, ezért nem letörik őket, hanem egy speciális módszerrel kifaragják a fából. Ha egy törött, elhalt ágcsonkról van szó, akkor először ágvágóval körbemetszik a kérget az ágcsonk tövénél. A meglazított kérget óvatosan lehúzza a csonkról, s a természetes hatás kedvéért a háncsot is letépi. Kézi drótkefével megtisztítja a lehántolt farészt. A lehántolt szakaszt fafaragó késsel a megfelelőre faragja. Helyét mésztejjel kezeli, amitől a fa szép, ódon színezetet kap. Az elhalt részek eltávolításával egy időben ezzel a módszerrel korosítják a fát, adnak tekintélyt a növénynek.

Drótozás

Fél-egy év alatt kiderül, hogy a fa átvészelte-e az átültetést. Amikor kihajt, akkor kezdődhet a megmaradt ágak tényleges alakítása. Imre drótokat teker minden egyes ágra. A drótozás egy segédeszköz. Ezzel állítja az ágat abba a pozícióba, amit „elvár” a fától, a várt növekedés irányába. A drótozás kézzel történik, alumínium dróttal. Ez lágyabb, mint a réz és kevésbé szorítja el a körbetekert növényi részt. A drótot 45 fokos szögben kell rátekerni az ágra, bentről, tehát az ág tövétől kifele haladva. A megfelelő huzalvastagság szabálya az, hogy az ág vastagságnak az egyharmada a drót átmérője. Egy 6 mm-es átmérőjű ághoz tehát 2 mm vastagságú drótot használ. Az ághossz is számít: a drót 30%-kal hosszabb, mint az ág. Drótozni egész évben lehet, hiszen ez egy mechanikai folyamat és nem befolyásolja a fejlődési folyamatokat. A drót addig marad az ágon, amíg az fel nem veszi a kívánt formát. Amikor erősödni, vastagodni kezd, el kell távolítani a drótot. Van olyan növény, amit pár hónap után le kell drótozni, mert gyorsan növekszik és belenőhet a drót az ágakba. A fenyők, vagy az örökzöldek lassan nőnek, ezért akár évekig rajtamaradhat az ágakon a drót.

Fenntartás

A beltéri bonsaiokat nem teleltetik, de a kintieket, például az örökzöldeket, edénnyel együtt a gyökér résznél betakargatják szalmával, száraz falevelekkel, fakéreggel. A lényeg, hogy ne fagyjon meg a növény. A felső rész nem igényel külön megóvást télen.

Miután az átültetett, alakra vágott, drótozott növény hajtani kezd a megfelelő irányba, fenntartó metszést kell folyamatosan végezni, vagyis a kis, felesleges, rossz irányba növő ágacskákat le kell csipkedni róla. Ehhez speciális bonsaiollót használ, ami a gyökerek, ágak, vesszők könnyű eltávolítását segíti. A penge éle finom késélre hasonlít, ami biztosítja a sérülésmentes vágást.

Levélmetszésre is szükség van, mert amikor a levelek túl nagyok, nem harmonizálnak a fa méretével. Ehhez egy japánban készített, ugyancsak finom élű levélvágó olló szükséges. A rügyeket kicsípve a növény növekedését korlátozzák. A rügyek állása mutatja az ág növekedési irányát, ezért, főleg a lombhullatókat, ezt figyelembe véve alakítják.

A legnagyobbakat és a legkisebbeket rügyvágóval kicsipkedik, s a közepes fejlődésűek adják meg a növekedés irányát és mértékét. Erre a tavaszi időszak a legmegfelelőbb. Az ágak végén lévő hajtásrügyek lecsípése a mellékágak fejlődését, a fa zömökebbé válását segíti.

A fenntartás során már csak a megfelelő öntözésre és táptalajra kell odafigyelni, ami fajtától, évszaktól és időjárástól függ!

Formavilágok

A bonsai kultúrában 18–20 féle stílus, formavilág van. Öt fő stílusirányzat ismert: az oszlopos, a gördülő, a lehajló, a zuhatagos és a döntött. A fák kialakításának alapelve, hogy a példány olyan legyen, mintha a szabadban nevelkedett volna. Imre nem alkalmazkodik egyik stílushoz sem. Saját formavilágot alakított ki, melyben érdekes módon utólag felismerhetőek a tradicionális formák. Edényben több száz darab, szabadföldbe kiültetve több ezer fát tart. Némelyik csak növekszik, Imre évekig nem lát benne fantáziát, majd hosszú idő után felfedez benne egy görbületet, egy érdekes ágazatot, és formázni, metszeni kezdi. Legtöbb munkájához ragaszkodik, nem válik meg tőlük – csak nehéz szívvel.

Az eladott növények sorsa egyébként a tulajdonostól függ: vannak, akik utógondozást kérnek, mások maguk drótozzák, kezelik, ápolják a fát. – Egyre népszerűbb hobbi a bonsai nevelése. Egy nyüzsgő, menedzser életet élő üzletembernek kikapcsolódást jelenthet a fanevelés, tökéletesítés. Persze tökéletes bonsai nincs, de törekszünk rá – s ez akár egy életet végigkövethet.

Elérhetőség: Fehér Imre
Tel.: +36/30-247-7600; feherimre@bonsaihungary.hu
www.bonsaihungary.hu

Csík Edina

 

hirdetés