Az ember - 2013. - 4. évf. 8. szám

Bank Tamás

A mindenes vezető

Teljes erővel a Játékszínért

Bank Tamás azon kevés színművészek egyike, aki a játékot egy időre félretéve most magánszínházat vezet Budapesten. Nem csak a színpadon folyó munkát koordinálja olykor- olykor, de a Játékszín anyagi forrásainak előteremtésében is szerepet vállal. Tizenhat éves kora óta tudja, mit akar, bár szülei más hivatás irányába próbálták terelgetni. Harminc év távlatából viszont kiderült ő választott jól.

A színház, amelyet társaival vezet, estéről estére teltházzal működik, vidám és szórakoztató darabokat láthat itt a közönség. A produkciós igazgató viszont nem pihenhet, a pincétől a padlásig mindenre figyelnie kell. Kukkantsunk a függöny mögé, és ismerjük meg jobban Bank Tamást és a Játékszínt.

Reverenda és fehér köpeny helyett

– Egészen meglepett az, hogy kezdetben szüleid, családod orvosi, illetve papi pályára szántak. Mi volt ennek az oka?
– Pécsi születésű vagyok, édesapám a városban nagynevű és elismert orvosnak számított. Mivel a nővérem jogi pályán dolgozik, így az egész család azt szerette volna, ha apám nyomdokaiba lépek. Tanulmányaim során azonban nem voltam a legkiválóbb, orvosnak sem lettem volna igazán alkalmas. A papi vonal pedig onnan jött, hogy a kiterjedt rokonságomban több pap, sőt pápai nuncius is van. Gyermekkoromban szépen haladtam ezen a vonalon, voltam elsőáldozó, bérmálkozó, szorgalmasan ministráltam, mégis elég korán kiderült mindenki számára, hogy alkalmatlan lennék erre a hivatásra. A színházi világ viszont élénken izgatta a fantáziámat. Ez irányú érdeklődésemet a szüleim nehezen viselték, édesapám mondta is, hogy a színészet mellé azért nem ártana valami normális szakmát is választani. Nem lehetett lebeszélni, Pécsett kezdtem a pályafutásomat az egyetemi színpadon, és elég fiatalon, tizennyolc éves koromban már le is szerződtetett a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. Itt kezdtem el játszani, amely pár évig tartott, és utána jöttem fel Pestre.

– Ilyen családból nyílván számos értéket, többek között a hivatástudatot, a hitet is magával hozza az ember. Milyen talentumokkal vértezett fel a család?
– Alapvetően édesapám precízségét és pontosságát hoztam magammal. Szeretem a rendet, a rendszerezettséget, szinte mániákusan pedáns módon. Apám nagyon megbízható és erkölcsös ember volt, soha életében semmit el nem fogadott a gyógyításért. Mivel vallásos családban nőttem fel, a hit teljesen természetes volt mindig is. Benne élünk, így töltjük mindennapjainkat. Az igazság az, édesanyám szomorúsága, hogy van bennem némi kettősség. Én nem vagyok igazán templomba járó ember. Voltak rossz élményeim, nem gyerekkoromban, hanem már felnőtten, amelyek miatt nem tartom ezt fontosnak. Gyermekeim járnak hittanórára is. A hit és a vallásosság viszont annyira átitatta a családot, hogy azon, ha akarnék – de nem akarok – sem tudnék változtatni.

Fellibben a függöny

– Mi indított el a színházi pálya felé, mi volt a döntő momentum?
– Igazából a gimnáziumban kezdődött nálam ez a szerelem. Ha jól belegondolok, már 25 éve vagyok a pályán. Pécsett Lengyel György igazgató úr kezdett el pátyolgatni, támogatni. De a pesti Arany János színházban (mai Új Színház) voltak mentoraim, akik terelgettek a pályán. Ács János, Vas-Zoltán Iván, akik felhoztak a fővárosba. Meczner János volt akkor az igazgató – Keleti István utóda –, de az igazi mentorom a pályám során Ruszt József a Független Színpadon. Tőle tanultam meg az egész szakmát.

Legbenső világ határán

A teátrum 1912. október 30-án Ferenczy Kabaré néven nyílt. Épületében – az ezt követő években – több kabaré is működött. 1923. december 1-én Terézkörúti Színpad néven nyitotta meg kapuit a kor egyik legjelentősebb kabaréja. A ’20-as években egy részvénytársaság tartotta fenn, amelyet két legenda vezetett: Nagy Endre és Salamon Béla. Ezekben az időkben itt született meg a klasszikus kabarépáros, Hacsek és Sajó.

– Színházi ember hogyan fogalmazná meg a színpad különleges-ségét?
– Ezt nem lehet megfogalmazni. Aki egyszer elkezdett ennek a hivatásnak élni, az többé nem tudja abbahagyni. Nemcsak színészek, de a műszak, a súgók, a kellékesek, ügyelők, bárki, aki színházban dolgozott, nem tud elszakadni tőle. A színház olyan varázslatos dolog – színészként tudok erről elsősorban beszélni, bár most igazgató is vagyok –, melyben más emberek bőrébe lehet belebújni. Bárki lehetsz. Kedves ember, rossz, szép, vagy akár csúnya, szerelmes vagy éppen csalódott. Minderről neked papírod van. Nem egy elmebeteg vagyok, hanem ha a szerep azt kívánja, akkor éppen az is, a színpadon, 19 órától 22 óráig, ebben a szűk három órában. Ezt a csodát nem lehet megfogalmazni, ez az, ami! Néha jönnek hozzám ismerősök, barátok, beviszem őket a színpadra, elcsodálkoznak, elhűlnek annak varázslatosságán, bár nekem ez a természetes közegem. A civil emberekben még mindig ott van – bár nem annyira, mint a Ruttkai, Páger, Várkonyiék korszakában –, hogy ez egy csodavilág.

– Ha már itt szóba kerültek a hallhatatlanok, és azok korszaka, ebben az „elvizualizálódott” világban is képes a közönség venni a színészek jeleit? Együttműködő ilyen szempontból a publikum?
– Úgy gondolom, hogy igen. A nézőknek nagyon is nagy igényük van a színházra. Fontos, hogy hús-vér embereket lásson, valódi érzelmekkel három dimenzióban, és ne otthon a televízióban, számítógépen. Kifejezett éhség van arra a közönségben, hogy jó, szórakoztató előadásokat kapjanak, olyat, melynek van komoly mondanivalója is.

– Számodra mi volt a legmeghatározóbb élmény a színpadon?
– A színész életében mindig az a meghatározó, ha egy számára valamiért fontos darabbal, illetve rendezővel találkozik. Ács János, Ruszt József, Alföldi Róbert, akikkel a Kamara Színházban dolgoztam együtt, meghatározó élmények voltak. A legtöbb színész életében csak egy-két olyan előadás van, amikor azt mondja, hogy ezért érdemes élni, megszületni.

A vezetői székben

– Most a Játékszín produkciós igazgatója vagy, milyen ez a feladat?
– A feladatom összeállítani az évadot, a repertoárt, próbálom kitalálni a szereposztásokat. Ketten vezetjük az intézményt Németh Kristóffal, és idén elhatároztuk, hogy nem fogunk egy darabban sem játszani. Biztos, hogy egy idő múlva vissza fogunk menni a színpadra is, de most rengeteg dolgunk van, ami reggeltől estig tartó elfoglaltsággal jár. Mivel magánszínházról beszélünk vegyesek a feladataim, nyomtatópapírtól a főszereplőig mindent kell intéznem. A színjátszáshoz komoly koncentráció kell, de ameddig az agyamat a napi működési teendők töltik ki, addig ezt nem szabad vállalni.

– Hogy zajlik egy napod?
– Reggel kilenc órától már bent vagyok, és elkezdődik az az ördögi körforgás, amely nap-nap után jellemző. Szponzorokkal tárgyalni, jelmez- és díszlettervezőkkel beszélni, produkciós ügyeket intézni. Nincs külön műszaki igazgató, ezért bármilyen fura, van, amikor azzal foglalkozom, hogy a WC eldugult, és keresnem kell olyan embert, aki ezt meg tudja javítani. A színházban van egy nézőtéri büfénk, amit átalakíttattunk, és szeretnénk egy kisebb klubbot nyitni. Ezzel is foglalkoznom kell. De nem olyan régen újíttattuk fel a színházat, így kívülről is megszépültünk. Jövő nyáron a belső teret, színpadot szeretnénk felújítani.

Magán, de nem magányos

„Noha minden tiszteletünk az elődöké, nem akarunk feltétlenül behódolni a hagyományoknak. Megváltozott a világ, és mi ebben az új környezetben szeretnénk minőségi színházat csinálni.”

– Magánszínház a budai Karinthy Színházon kívül csak a Játékszín van Pesten. Mit jelent ez, könnyebb, nehezebb?
– Karinthy Márton színháza idestova 30 éve megy, nagyon ügyesen és jól vezeti. De nekik sincs akkora épületük, nézőterük, kiszolgáló személyzetük (közel 100 ember dolgozik nálunk), mint nekünk. Az elmúlt egy évet úgy kellett végigcsinálnunk, hogy egyetlen egy fillér állami támogatást nem kaptunk. Tavaly októberétől vásároltuk meg a színházat üzemeltető kft.-t saját pénzen. Az idén már fogunk kapni állami támogatást. Bár ez az összeg természetesen töredéke annak, amit eddig kapott a Játékszín, mint minisztériumi színház, de folyamatosan adunk be különböző pályázatokat is, aminek egy részét megnyerjük, egy másik részét nem. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy nálunk nem lehet félárú, vagy olcsóbb jegyeket kapni. Csak teljes árú jegyek vannak, mert ha ez nem így lenne, abban a pillanatban lehúzhatnánk a redőnyt.

– Milyen társulattal dolgozik a színház?
– Nincs állandó társulatunk, miután befogadó színház vagyunk. A budapesti színházak nagy része egyébként hozzánk hasonló felállásban működik. Nálunk legfeljebb húsz ember van, aki alkalmazott, a többség vállalkozó. Valójában van már egy színész csapat, akik folyamatosan velünk dolgoznak, nem hivatalosan őket lehetne nevezni akár társulatnak is.

Családi színház

– Nemcsak a felnőtteknek, de a gyerekeknek is vannak darabjaitok.
– Vannak mesejátékaink a gyerekeknek, mint például a Süsü. Előző vendégem pont Csukás István volt, akivel egy új mesejátékot szeretnénk létrehozni, amelyben Gombóc Artúr történeteit fogjuk bemutatni. Tartunk a kicsiknek kakaópartikat is, melyet bővíteni akarunk.

– A színészek hogy érzik magukat, amikor nálatok játszanak?
– Nagyon jó a hangulat a színházban. Jó a légkör a próbákon. Színészeink a Nemzeti, a Madách, a Víg Színházban is játszanak, és mindenki azt mondja, nálunk a legbensőségesebb a hangulat. Béke és nyugalom van, nincs kiabálás. Rengetegszer ott vagyok a próbákon és ülök a nézőtéren, sőt adott esetben bele is szólok a rendezésbe, ha az nem a Játékszín elképzeléseinek megfelelően történik.

Még több szórakozás

– Milyen új terveket szeretnétek megvalósítani?
– Négyen vásároltuk meg ezt a színházat, de igazából ketten, Németh Kristóf ügyvezető igazgató úrral visszük. Azt beszéltük meg, hogy elsősorban a minőségi szórakoztató színház irányban mozdultunk el. Ilyen darab például A Hölgy fecseg és nyomoz, Váry Éva és Gálvölgyi János főszereplésével. Vagy bemutattuk a Hatan pizsamában-t Hajdu Steve és Csonka András főszereplésével. A következő darabunk a Nyolc nő lesz, Oroszlán Szonja, Hernádi Judit, Erdélyi Timi főszereplésével. Utána a Tíz kicsi néger kerül színpadra Szirtes Tamás rendezésével, Gálvölgyi Jánossal, Benedek Miklóssal a főszerepben. Főleg vígjátékokat mutatunk be, de a vígjátékok mellett ebben az évadban két krimink is lesz.

Lantos Tivadar

 

hirdetés